Amarira az álmok őre – Az éjszaka hálójában
Amarira, a Békesség Angyala minden este látogatást tett a Földre, hogy vigyázzon az emberek álmaira és segítsen megtalálni az éjszaka nyugalmát. Hosszú, ezüstös haja csillámlott a holdfényben, szárnyai pedig olyan fehérek voltak, mint a frissen hullott hó.
Egy különleges éjszaka következett, amikor Amarira látogatást tett egy kis tengerparti városban, ahol az emberek napjaik nagy részét munkával töltötték, és keveset pihentek. Érezte, hogy itt a bánat és a fáradtság mélyebben gyökerezik, mint máshol, és úgy döntött, hogy itt kezdi meg a gyógyító küldetését.
Az éjjel sötét volt, de az ég csillagokkal teli, és a tenger simogató zúgása nyugtató dallamot játszott. Amarira leereszkedett a város fölé, és elkezdte áldását árasztani az alvó lelkekre. Ahogy tovasuhant az éjszakában, egy-egy fényként pihent meg a házak tetején, és aranyló porral hintette meg az emberek ágyát, hogy az éjszaka nyugodt, tiszta álmokat hozzon számukra.
Az első ház, amely mellett megállt, egy özvegy asszony otthona volt, aki már hosszú ideje nem találta meg a békét az álmaiban. Amarira halkan belépett az ablakon, és közel lépett az asszonyhoz, aki mélyen aludt. Az angyal egy gyengéd érintéssel az asszony homlokára békét sugárzott, és az arcán lassan mosoly suhant át.
Következő állomása egy fiatal férfi szobája volt, aki fájdalmakkal és bizonytalansággal küzdött az életben. Amarira finoman a fiú mellkasára helyezte a kezét, és a férfi lassan, mélyen lélegzetett vett, mintha éppen most találta volna meg a rég várt megkönnyebbülést.
Így folytatta Amarira éjszakai vándorlását, házról házra járva, és mindenhol a nyugalom, a szeretet, és a megértés üzenetét hagyva maga után. Az ébredő nap első sugarai már az égen csillogtak, amikor az angyal visszarepült az égbe, tudva, hogy a város lakói mostantól békésebb, boldogabb ébredést tapasztalhatnak.
Amikor a nap teljesen felkelt, és ahogy az emberek sorban felébredtek, érezték, hogy valami megváltozott. Az utcákon mosolygó arcok jelentek meg, a szomszédok kedvesebben köszöntötték egymást, és a tengerparton játszó gyerekek kacaja tisztábban, boldogabban harsott, mint valaha.
Amarira messziről figyelte mindezt, és szíve megtelt hálával. Tudta, hogy másnap ismét visszatér, hogy folytassa küldetését, és minden éjszaka ott lesz, hogy vigyázzon az emberek álmaira, teremtve ezzel egy szebb, nyugalmasabb világot.
Gabriella