Angyali mese gyerekeknek – Lila és a békés búcsú

20.

Angyali mese gyerekeknek – Lila és a békés búcsú

Miután Lila angyal és Az Elfelejtett Őrzők sikeresen legyőzték a sötétség árnyékait, az erdő egész közössége egy nagy ünnepségre készült. Ez az esemény nem csak a győzelem megünneplésére szolgált, hanem arra is, hogy méltóképpen elbúcsúzzanak, mivel az erdő és lakói ismét egy hosszabb időre visszavonulóra készültek, hogy regenerálódjanak és még erősebb kapcsolatot alakítsanak ki a természettel.

A nagy tisztáson összegyűlt Lila, és a többi erdőlakó. Mindenki hozott valamit az ünnepségre: a tündérek varázslatos fényjátékokat rendeztek az égben, az állatok pedig gondoskodtak a zenei aláfestésről. A növények és fák sajátos módon, virágok és gyümölcsök bőséges kínálatával járultak hozzá az ünnepi asztalhoz.

Lila, mint az esemény szónoka, egy rövid beszédet tartott. “Kedves barátaim,” kezdte mosolyogva, “sok kihívással néztünk szembe együtt, és minden alkalommal erősebben tértünk vissza. Most itt az ideje, hogy egy kis időre elvonuljunk, pihenjünk és tovább erősítsük a köteléket, amely mindannyiunkat összeköt ebben a csodálatos Fényerdejében.”

Miközben a hold fényesen világított, az ünnepség csúcspontján Lila kinyújtotta a kezét, és egy varázslatos porfelhőt szórt a levegőbe, ami gyengéden szállt alá az összegyűltekre, mindenkit áthatva egy megújító és nyugtató érzéssel.

Az esemény végén mindenki békésen, boldogan tért haza. Az Elfelejtett Őrzők, akik újra közéjük tértek, most már mint a Fényerdeje hivatalos őrei, szintén elkötelezték magukat, hogy segítenek megőrizni az erdő harmóniáját az elkövetkezendő időkben.

Mielőtt Lila visszavonult volna pihenni a kedvenc fája árnyékába, még egyszer körülnézett az erdőben. A csillagok fénye, az állatok békés nesze, és a növények éltető illata mind megerősítették abban, hogy ez az erdő valóban varázslatos hely. Tudta, hogy bár a világ változik, az erdő mindig otthona marad, és mindig visszatér majd, hogy vigyázzon rá.

Ahogy az éjszaka leple alá bújt az erdő, Fényerdeje ismét elcsendesedett, és mindenki nyugodtan pihenhetett, tudva, hogy az erdő és annak minden lakója biztonságban van, készen arra, hogy felébredjen, amikor újra itt lesz az ideje.

Gabriella