10.
Angyali mese gyerekeknek – Lila és a Búcsúzó Holdfény
A Miralor által adott próbatételek után, amik során Lila bebizonyította, hogy méltó vezetője Fényerdejének, a kis angyal elgondolkodott azon, hogy ideje egy időre visszavonulnia, hogy még jobban megértse az őt körülvevő világot és annak mélyebb titkait. Úgy döntött, hogy egy búcsúestét szervez, ahol minden barátja és az erdő lakói összegyűlhetnek, hogy együtt ünnepeljék a közösen átélt kalandokat és tanulságokat.
Azon a varázslatos éjszakán, amikor a Fényerdeje összes lakója összegyűlt a tisztáson, hogy megünnepeljék a közösen eltöltött időt és a tanulságokat, Lila különleges bejelentést tett. „Kedves barátaim,” kezdte Lila, miközben mindenki figyelmesen hallgatta, „mindannyian sokat tanultunk együtt, és sok kihíváson mentünk keresztül. Most itt az ideje, hogy egy kis időre visszavonuljunk, hogy új erőre kapjunk, és még mélyebben megismerjük a természet csodáit, amelyek körülvesznek minket.”
Lila, bár egy kicsit szomorú volt, hogy el kell búcsúznia, boldog volt, hogy láthatta, mennyire erős és szeretettel teli közösség gyűlt össze körülötte. Először mindenkit köszöntött, és megosztott néhány emlékezetes pillanatot, amit együtt éltek át. Ezután, együtt énekeltek, táncoltak, és meséket meséltek az erdő titokzatos szegleteiről és a múltbeli kalandokról.
A tündérek, állatok, növények, és még az égen lebegő csillagok is egyetértően bólogattak, tudva, hogy ez a pihenő lehetőséget ad nekik arra, hogy megújuljanak és még erősebb kapcsolatokat alakítsanak ki egymással és az erdővel.
Lila folytatta: „Én maradok az erdő védelmezője, és továbbra is itt leszek, hogy vigyázzak mindenki biztonságára. De mostantól, egy kis időre elrejtőzünk a világ szeme elől, hogy az erdő teljes titokzatosságában élhessünk.”
Mikor a hold a magasba emelkedett, Lila magához hívta a legbölcsebb varázslókat és angyalokat, és együtt egy varázslatot készítettek, ami biztosította, hogy az erdő továbbra is virágzó és békés maradjon. A varázslat egy gyönyörű, fénylő védőpajzsot hozott létre, ami óvta az erdőt és minden lakóját.
Ez a varázserő segített megőrizni az erdő titkait, és biztosította, hogy csak azok léphessenek be, akik tiszta szívvel és békés szándékkal érkeznek.
Ahogy a hold az égen a legmagasabb pontra ért, a varázslat befejeződött, és az erdő lassan, szinte észrevétlenül eltűnt a külvilág szeme elől. A fények, a hangok, és az élet jelei, amelyek eddig olyan nyilvánvalóan jelen voltak, most halkulni kezdtek, mintha az erdő mély álomba merülne.
Lila egy magas fa tetejére emelkedett, ahonnan végignézett az elcsendesülő erdőn, és tudta, hogy a szünet, amit most kezdenek, erőt és megújulást hoz majd minden lakójának. „Viszlát, kedves barátaim,” suttogta a szélben, miközben a holdfényben újra és újra megerősítette fogadalmát, hogy megóvja és szereti az erdőt, akárhová vezessen is az útja.
Az erdő és annak minden lakója békésen visszavonult, tudva, hogy a szeretet és a közösség, amit együtt építettek, tovább él majd, és amikor ismét előbukkannak, új történetekkel és bölcsességekkel térnek vissza, hogy megosszák azokat mindenkivel, aki készen áll meghallgatni.
Gabriella
Angyali mese gyerekeknek – Lila és az éjféli nap
Kedves Gyerekek,
Ez a mese Lila angyalról és kalandjairól szólt, aki bátorságot, szeretetet és bölcsességet tanított nekünk. Megtanultuk, hogy az erdő, akárcsak a barátaink és családunk, törődést és szeretetet igényel. Lila bár elment, hogy új dolgokat tanuljon, mindig emlékezni fog rájuk, és ők is rá. Ez a mese arra tanít minket, hogy bárhol vagyunk a világban, a szeretet és a tanulságok, amiket másoktól kapunk, mindig velünk maradnak.
Ne feledjétek, minden kis angyalnak, mint amilyenek Ti vagytok, van ereje és képessége, hogy a világot egy kicsit jobbá, szebbé tegye. Ahogy Lila vigyázott az erdőre, ti is vigyázhattok egymásra és a körülöttetek lévő világra.
Vigyázzatok magatokra, és ne felejtsétek el, hogy mindig van hely a szeretetnek és a varázsnak az életetekben, akárcsak a Fényerdejében!
Gabriella
