Lila kíváncsian nézett fel az égre, ahonnan csillagfény szóródott a tó tükrére. “Mit kell tennem, Cassiel?” kérdezte izgatottan.

“A Csillagfényes-tó vizeinek megvan az a különleges képességük, hogy megújítsák a csillagok fényét. De ahhoz, hogy a tó teljes erejét kibonthassa, segítségedre van szükségem. Ma éjjel egy ritka csillagállás lesz, és ebben az időszakban tehetünk legtöbbet a tó varázsának fokozásáért,” magyarázta Cassiel.

Lila közelebb lépett a tóhoz, és érezte, hogy a levegő vibrál a mágikus energiáktól. Cassiel odavezette őt a vízparthoz, ahol kis fénylő kövek hevertek a parton.

“Vedd fel ezeket a köveket, és helyezd őket a tó köré pontos alakzatban, ahogyan mutatom neked. Ez a mintázat erősíteni fogja a tó kapcsolatát a csillagos égbolttal, és lehetővé teszi, hogy a csillagok fénye még erősebben tükröződjön vissza a víz felületén,” mondta Cassiel, miközben a köveket rendezte, az égen ragyogó csillagoknak megfelelően.

Lila figyelmesen követte Cassiel utasításait. Egyenként helyezte el a köveket a tó körül, minden egyes kőnél elmondva egy kis varázsigét, amit Cassiel suttogott a fülébe. Ahogy a kő mintázat elkészült, a tó vize lassan, de biztosan kezdett fényesebben csillogni, mintha apró csillagok születtek volna a mélyében!

“Megvan,” mondta Cassiel elégedetten. “Most már csak egy dolgot kell tenned. Belépni a tóba, és énekelned kell a csillagok dalát, amit most én is eléneklek veled!”

Lila bátorsággal lépett a langyos vízbe, és miközben énekelt, a víz körülötte gyengéden hullámzott, és az éjszakai ég még fényesebben ragyogott. A dalocska mély, és dallamos volt, és ahogy Lila énekelt, úgy tűnt, mintha az egész világegyetem őt figyelné!

Ahogy befejezte a dalt, a tó fénye erőteljesen felvillant egy pillanatra, majd visszatért az eredeti állapotába. A csillagok az égen erősebben kezdtek ragyogni, mintha megújult erőt kaptak volna. Cassiel mosolyogva nézett Lilára. “Nagyszerű munkát végeztél, Lila. A Csillagfényes-tó mostantól még erősebben fogja tükrözni a csillagok fényét, és ez segíteni fogja az erdő növényeinek és állatainak éjszakai életét.”

Lila boldogan lépett ki a vízből, tiszta büszkeséggel a szívében. “Köszönöm, Cassiel, hogy megtanítottad nekem ezt a csodálatos dalt és lehetőséget adtál, hogy részt vehessek ebben a varázslatos eseményben.”

Cassiel bólintott. “Te mindig készen állsz segíteni, Lila. Az erdő, az állatok, sőt még az égbolt is hálás neked. Emlékezz, bármikor szükséged van segítségre vagy tanácsra, a csillagok mindig ott lesznek feletted, és világítani fognak az utadon.”

Ahogy az éjjel tovább mélyült, Lila úgy érezte, hogy a kapcsolata a természettel és az univerzummal még erősebb lett. Visszatért a Fényerdejébe, ahol az állatok és növények nyugodtan pihentek, tudva, hogy őrködik felettük egy jó szellem, aki éppúgy vigyáz rájuk, ahogy ők is vigyáznak az erdőre.

Azon az éjszakán Lila újra és újra felidézte a csillagok dalát, és érezte, hogy minden hangjegy egy új csillag fényével társul, amitől az egész erdő békésebben és varázslatosabban pihent. A tó fénye, melyet még a legtávolabbi részekről is lehetett látni, egy állandó emlékeztető volt arra a különleges éjszakára, amikor az egész univerzum együttműködött, hogy megújítsa a természet csodáját.

Gabriella

Angyali mese gyerekeknek – Lila és az Időjárás Varázsló