11.

Angyali mese gyerekeknek – Lila és az éjféli nap

Miután a Fényerdeje és annak lakói egy kis időre elvonultak a világ szeme elől, hogy megújuljanak és erőt gyűjtsenek, Lila angyal úgy érezte, eljött az ideje, hogy ismét felfedezzék az erdő varázslatait. Egy különös esemény azonban váratlanul megszakította a csendes időszakot: egy éjféli nap tűnt fel az égen, fényesen ragyogva, mintha a hold helyett maga a nap ébredt volna fel az éjszaka közepén.

Lila tudta, hogy ez a természet rendjének felborulását jelenti, és azonnal nyomozni kezdett az éjféli nap jelenségének eredetére. A fényforrás irányába haladva egy régi barlanghoz érkezett, amelyet hosszú ideje elfeledettnek hitt. A barlang szája körül aranyló növények burjánzottak, amik csak éjszaka nyíltak ki, és a napfényt imitáló fényükkel világították meg a környéket.

Ahogy Lila belépett a barlangba, találkozott egy öreg, feledékeny tündérrel, akit Aurelio névre hallgattak. Aurelio felelős volt azért, hogy éjszaka őrizze az erdő álomvilágát, de egy véletlen bűbáj következtében túlságosan megerősítette a napfény varázslatát, ami ébren tartotta az erdőt és az éjféli napot teremtette.

Lila megértette, hogy Aurelio segítségre szorul, hogy helyreállítsa a természet egyensúlyát. Együtt dolgoztak egy új varázslaton, amely visszafogta a napfény erejét, és helyreállította az éjszakai csendet. Lila bölcsessége és Aurelio varázstudománya ötvözve végül megoldotta a problémát, a barlangban lévő fénylassan elhalványult, és az éjféli nap eltűnt az égről.

Ahogy a normális éjszakai sötétség visszatért, az erdő lakói ismét békében pihenhettek. Lila és Aurelio, a tapasztalatból okulva, megállapodtak abban, hogy rendszeresen ellenőrzik az erdő varázslatait, hogy elkerüljék a hasonló eseményeket a jövőben.

Az erdő ismét visszanyerte nyugalmát, és Lila, miután biztosította, hogy minden rendben van, visszatért a fái közé, készen arra, hogy újra és újra megvédje a Fényerdejét és annak titkait, bármi történjék is.

Gabriella

Angyali mese gyerekeknek – Lila és az eltévedt zivatar