7.
Angyali mese gyerekeknek – Lila és az eltűnt tündérfény
A Fényerdeje békéje, melyet Lila és barátai oly szorgalmasan őriztek, egy nap váratlanul megbomlott. A napfelkeltével együtt a hír is elérte Lilát, hogy az erdő tündérei, akik a reggeli harmatot osztották szét a növények között, nem tértek vissza az éjszakából. A tündérek fénye, amely mindig olyan fényesen ragyogott az erdő sötét zugaiban, most eltűnt, mintha soha nem is létezett volna.
Lila, nagyon aggódott a tündérek sorsa miatt, úgy döntött, hogy nyomozni kezd. Első lépése az volt, hogy felkereste a tündérek vezetőjét, Arielt, aki a legfelső ágakon lakott egy fénylő levélbölcsőben. Ahogy Lila a magasba emelkedett, észrevette, hogy a levegő egyre hidegebb és a fény egyre halványabb.
Ariel, aki bár aggódott, de még mindig reménykedett, fogadta Lilát. „Kedves Lila, örülök, hogy itt vagy,” mondta, miközben aggódó tekintettel nézett az erdőre. „A tündéreink éjszaka indultak el, hogy összegyűjtsék a reggeli harmatot, de nem tértek vissza. Félek, hogy valami rossz történt velük.”
Lila és Ariel együtt döntöttek úgy, hogy keresőcsapatot szerveznek. Meghívták az erdő minden lakóját, hogy segítsenek a tündérek felkutatásában. A keresés során Lila egy sötét, ködös részre bukkant az erdőben, ami szokatlanul hideg és elhagyatott volt.
Közelebb merészkedve, Lila észrevette, hogy a köd mögött egy összeomlott fa törzse rejtőzik, amelynek gyökerei között apró, gyenge fények pislákoltak. Ahogy odasietett, rájött, hogy ezek a fények a tündérek voltak, akik csapdába estek a fa alá esett törmelék között.
Lila azonnal cselekedett. Varázsigéket suttogott, és az erdő állatait is segítségül hívta, hogy óvatosan eltávolítsák a törmeléket. Ahogy a fa darabjai eltűntek, a tündérek egyesével szabadultak ki, még gyengén pislákolva, de nem esett komolyabb bajuk.
Az erdő állatainak összefogásával sikerült minden tündért biztonságban kiszabadítani. Ariel nagyon hálás volt Lilának és minden segítőnek. „Köszönöm, Lila, és köszönöm mindenkinek! Erőink egyesítése nélkül, nem tudtuk volna megmenteni őket!”
Az erdő ismét nyugalomta lelt, a tündérek fénye újra ragyogott, és az állatok és növények is megkönnyebbülten lélegezhettek fel. Lila, miközben a helyreállt harmóniát nézte, érezte, hogy Fényerdeje minden kihívás ellenére erős és élettel teli – köszönhetően a közösség erejének és összetartásának.
Azon az estén, miközben a nap nyugovóra tért, Lila és a többiek az erdő közepén együtt ünnepeltek az, énekelve és táncolva, örvendezve annak, hogy újra együtt lehetnek. A tündérek fénye, most erősebb, mint valaha volt, és megvilágította meg az éjszakát, emlékeztetve mindenkit az erdő varázslatos erejére.
Gabriella
Angyali mese gyerekeknek – Lila és a Zenevarázsló
