Lila bátran bólintott, tudva, hogy bár a feladat nagy kihívást jelent, képes lesz megbirkózni vele. “Mit kell tennünk?” kérdezte, miközben figyelte, ahogy a felhők sötétedni kezdtek az égen.

“A vihar magjában egy ősi varázserő lakozik, amit csak közösen tudunk megfékezni,” magyarázta az Időjárás Varázsló. “Szükségünk lesz a bátorságodra és a varázslatos képességeidre, hogy befolyásoljuk az időjárási mintákat és helyreállítsuk az egyensúlyt.”

Együtt, a Szélhegy csúcsán állva, Lila és az Időjárás Varázsló elmondták az ősi varázsigéket, amelyekkel a vihar erejét próbálták szabályozni. Lila énekelt egy dallamot, amelyet az angyaloktól tanult, míg a varázsló a kezében tartott varázspálcával irányította a körülöttük lévő energiákat.

Ahogy a varázslat mélyült, a vihar lassan alábbhagyott, és a félelmetes felhők helyét átvette egy csendes, békés szellő. A vihar ereje, amely kezdetben pusztítónak tűnt, átalakult és harmonikus erővé vált, amely gyengéden simogatta az erdőt és annak minden lakóját. A hűvös levegő melegséggel töltötte meg a környéket, és az előbb még ijesztő felhők most tündöklő, fényes alakzatokként úsztak az égen.

“Megcsináltuk!” mondta az Időjárás Varázsló, arcán megkönnyebbüléssel és elismeréssel. “Nélküled ez nem sikerülhetett volna, Lila. A természeti erők tiszteletben tartása és azokkal való együttműködés kulcsfontosságú volt. Köszönöm, hogy segítettél helyreállítani az egyensúlyt.”

Lila, aki még mindig csodálkozva nézett körül a megváltozott tájon, mosolyogva válaszolt. “Boldog vagyok, hogy segíthettem. Mindannyiunknak gondoskodnunk kell bolygónk és annak természeti egyensúlyának megóvásáról!”

Ahogy a nap lement, Lila a Szélhegy csúcsáról letekintve látta, hogy az erdő és annak minden lakója békében és harmóniában él. A felhők alatt a fák újra zöldellően pompáztak, és az erdő minden zuga élettel telt meg. A madarak csiripelése, a patak csobogása és a levegő friss illata mind arról árulkodott, hogy az erdő újra egészséges és élettel teli.

Lila hálás szívvel nézett körbe, érezve, hogy ez az este sokkal több volt, mint a vihar megfékezése; egy mély kapcsolat erősítése volt a természettel és annak titokzatos erőivel. Miközben az Időjárás Varázslóval búcsút vettek egymástól, Lila újra megerősítette elkötelezettségét, hogy segítő kezet nyújtson, bárhová hívja is őt az erdő.

Mikor visszatért a Fényerdejébe, a holdfény már megvilágította az utat, és a csillagok fénye ragyogott rá a magasból. Minden lépéssel, amit tett, érezte, hogy az erdő hálás szellemi energiái körülveszik. Tudta, hogy bármi történjék a jövőben, készen áll, hogy vállalja a szerepét mint a természet védelmezője.

Ezen a varázslatos csillagfényes éjszakán, Lila hazaért a Fényerdejébe, ahol barátai, az állatok és növények már vártak rá. Mindannyian érezték az erdő megújult energiáját, és köszönetük jeléül énekkel és tánccal ünnepelték Lilát. Az erdő tele volt élettel, örömmel, és mindenki érezte, hogy újra egyensúlyban vannak egymással és a természettel.

Az éjszaka csendjében, a csillagok alatt, Lila és az erdő lakói békés álomba merültek, tudva, hogy amíg összefognak és együttműködnek, képesek lesznek megőrizni ezt a csodálatos, varázslatos helyet, a Fényerdejét.

Gabriella

Angyali mese gyerekeknek – Lila és az álomvirágok