Berci és a léggömbök

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy bájos kis falucska, ahol az emberek békében és szeretetben éltek egymás mellett. A falu közepén állt egy ódon templomtorony, melynek csúcsán minden este kigyúlt egy aprócska lámpás, üdvözölve a csillagokat az égen. A falu minden gyermekének kedvenc elfoglaltsága volt a lámpás fényében játszani, míg a nap le nem nyugodott a messzi hegyek mögött.

A történetünk hőse egy kisfiú, Berci volt, aki nagyon szeretett álmodozni. Egy szép estén, mikor a templomtorony lámpása éppen fénybe öltöztette a környéket, Berci észrevett valami különlegeset. A torony tövében egy csillogó, szivárványszínű léggömb pihent. Ahogy közelebb lépett hozzá, észrevette, hogy ez nem egy átlagos léggömb. Átlátszó volt, mint a kristály, és ha belenézett, láthatta benne az egész világot.

„Üdvözöllek, Berci!” – szólt hirtelen egy lágy, éteri hang. Berci körülnézett, de senkit sem látott. „Itt vagyok, a léggömbben!” – nevetett a hang, és Berci rájött, hogy a léggömb beszél hozzá. „A nevem Lumi, és az Égi Királyságból jöttem, hogy egy varázslatos utazásra hívjalak!”

Berci szeme csillogott a kíváncsiságtól. Kezében fogta a léggömb zsinórját, és ahogy tartotta, a léggömb lassan felemelkedett a levegőbe, magával ragadva Bercit is. Az éjszakai égbolt alatt, a csillagok között suhantak át, és minden csillag egy új történetet súgott Berci fülébe. Lumi mesélt neki az égi lényekről, az angyalokról, akik a felhőkön játszanak, és a csillagporról, ami minden gyermek álmát édesebbé teszi.

Miközben repültek, Berci látta, ahogy az alattuk elterülő tájak színei folyamatosan változnak. Láthatta a hatalmas óceánok kék színét, a sűrű erdők zöldjét, és a sivatagok aranyát. Lumi megmutatta neki, hogyan élnek az emberek és az állatok a különböző helyeken, és hogyan függ össze minden élőlény sorsa a Földön.

Végül, a varázslatos éjszaka után, Lumi és Berci visszatértek a falucska templomtornyához. Ahogy a lámpás fényében a földre érkeztek, Berci érezte, hogy szíve megtelt szeretettel és bölcsességgel. Lumi mosolyogva búcsúzott el tőle. „Ne feledd, Berci, minden éjszaka, amikor a csillagokra nézel, én is ott leszek, és vigyázok rád. És ha újra látni szeretnél, csak kívánj egy újabb utazást!”

Berci boldogan integetett, ahogy Lumi, a varázslatos léggömb lassan eltűnt az éjszaka sötétjében. Aztán futott haza, alig várva, hogy elmesélhesse édesanyjának a csodálatos kalandot, amit átélt.

Aznap este Berci boldogan szundított el, álmában újra az égi léggömbökkel repült, felfedezve a világ csodáit. Minden este, amikor a templomtorony lámpása kigyulladt, Berci tudta, hogy újabb mesés kalandok várnak rá, amikor csak szeretné.

Ha a lámpás még most is ég, talán Berci még most is repül valahol a csillagok között, felfedezve a világ végtelen szépségeit!

Gabriella

Berci és a Bölcs Fák varázsa