Csillagfény Cili és a szomorú méhecske

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy kicsi tündér, akit úgy hívtak, hogy Csillagfény Cili. Cili a Fénylő-erdő közepén lakott, egy picurka házikóban, ami olyannyira pici volt, hogy még egy mókus is alig fért volna el benne.

Cili minden reggel kibontotta szárnyacskáit, és elrepült meglocsolni a virágokat harmatcseppekkel. Ahogy szálldosott a virágok között, csodaszép csillogó por hullott a szárnyairól, amitől a növények olyan gyönyörűen ragyogtak, mintha ezer apró drágakő díszítené őket.

Egy nap, ahogy Cili éppen befejezte a munkáját, és indult volna haza, megpillantott egy szomorú kis méhecskét az egyik virág alatt. A méhecske Zümi volt, aki keservesen sírdogált.

-Mi a baj, kicsi Zümi? – kérdezte kedvesen Cili, miközben leszállt a méhecske mellé.

-Elszakadt a szárnyam – hüppögte Zümi -, és így nem tudok hazarepülni a kaptárba. A többiek már biztosan nagyon aggódnak értem.

Cili tündér szíve megesett a méhecskén, és elhatározta, hogy segít neki.

-Ne félj, Zümi! Meggyógyítom a szárnyacskádat egy kis tündérporral – mondta mosolyogva Cili, majd óvatosan megszórta csillámporos szárnyaival a méhecskét.

Egy pillanat alatt összeforrtak a méhecske sérült szárnyai, mintha mi sem történt volna.

-Köszönöm, drága Cili tündér! – hálálkodott boldogan Zümi. – Nélküled sosem jutottam volna haza!

Cili csak mosolygott, és integetett Züminek, ahogy a vidám kis méhecske elrepült a többiekhez. Ezután hazaszállt picike házikójába, ahol jóízűen megvacsorázott, majd nyugovóra tért puha kis ágyában. Tudta, holnap is egy izgalmas és örömteli nap vár rá az erdő állatainak társaságában.

Itt a vége, fuss el véle, így volt, mese volt, aki nem hiszi, járjon utána! Aludjatok jól, és álmodjatok csodásat, mint Csillagfény Cili, a jószívű kis tündér, aki mindig segít az erdő lakóinak, ha bajban vannak!

Gabriella

Cili tündér és Mókus Misi kalandja