Süni mesék – Soma Süni és a holdfény tánca

10.

Süni mesék – Soma Süni és a holdfény tánca

Egy ragyogó őszi éjszakán, amikor a Hold teljes pompájában világított, és az erdő ezüstös fényben úszott, Soma Süni gyönyörű látványra ébredt. A holdfény olyan varázslatosan tündökölt, mintha megelevenedett volna, és hívogató táncra perdült volna az erdő állataival.

Soma, aki szerette az új kalandokat, elhatározta, hogy részt vesz ebben a csodálatos eseményben, és meghívja barátait, az erdei zenekar tagjait is, hogy csatlakozzanak hozzá.

– Gyerünk, barátaim! Ma éjjel a Hold fényében táncolunk! – szólította a többieket izgatottan.

Ahogy az állatok összegyűltek a tisztáson, Soma tett egy javaslatot:

– Mi lenne, ha ma este mindenki a saját módján táncolna? Hagyjuk, hogy a Hold fénye vezessen bennünket. – mondta.

Teljes egyetértésben a zenekar elkezdett játszani egy lassú, álomszerű dallamot, amely tökéletesen illett a holdfényes éjszakához. Mindenki, a legkisebb rovartól a legnagyobb medvéig, a saját módján kezdett el mozogni. A fák is, mintha érezték volna a ritmust, lágyan ringatták ágaikat.

Soma figyelmesen nézte, ahogy barátai táncolnak. Csipke Csóka elegánsan suhant át a levegőn, Koppantó Kopó pedig a fa törzsén dobolt, miközben ritmikus lépésekkel táncolt. A Fütyülő Fecske csoportja magasra szállt, majd gyors, pezsgő mozdulatokkal szállt lefelé, mintha csak a levegőben táncolnának.

Amikor a zene lassan lehalkult, a tánc is megpihent. A csendben mindenki áhítattal nézte a Holdat, amint további fényt árasztott az erdőre. A tánc és a zene varázslatos együttállása mély benyomást tett minden jelenlévőre, érzékelve a természet és az önkifejezés szépségét.

– Barátaim, ma este valami különlegeset alkottunk együtt. Megmutattuk, hogy a zene és a tánc nem csak örömöt ad nekünk, hanem összeköt minket és erősíti közösségünket – mondta Soma, miközben mindenki bólogatott.

Az erdei lakók, a varázslatos éjszakát követően, egyenként tértek vissza otthonaikba, még mindig a Hold fényének bűvöletében.

– És így, kicsi barátaim, ha valaha kételkednétek abban, hogy mennyire különleges lehet együtt lenni és megosztani a pillanat varázsát, emlékezzetek erre a holdfényes táncra. Mindannyiunkban van valami, amit megoszthatunk, és ami összeköt minket – zárta le az estét Soma, miközben behunyta a szemét és álomba merült…

Jó éjt, álmodjatok szépet arról, hogy ti is részesei vagytok a varázslatos táncnak a holdfény alatt!

Gabriella