3.
Süni mesék – Soma Süni és az elfeledett zene
Egy gyönyörű őszi reggelen, amikor az erdő levelei arany és bíbor színekben pompáztak, Soma Süni felébedt, de furcsa csend volt. Az erdő általában tele volt az állatok vidám csevejével, a madarak énekével és a szellő lágy susogásával. De ma valahogy minden másképp volt.
– Mi történhetett, hogy az erdő ilyen csendes? – tűnődött Soma, miközben kíváncsian nézett körül.
Úgy döntött, hogy kideríti, mi történhetett az erdő hangjával, és segít visszahozni az erdő dalát. Elsőként Pipacs, a vidám veréb fészke felé vette az irányt, akit mindig csiripeléséről lehetett felismerni.
– Szia Pipacs! Nem hallom a dalodat ma reggel. Mi történt? – kérdezte Soma.
– Ó, Soma, úgy érzem, mintha valami elvette volna a hangomat. Egyszerűen nem találom – panaszolta Pipacs szomorúan.
Ez nagyon furcsa volt, hiszen Pipacs mindig énekelt, amint a nap felkelt. Soma továbbállt, és megkereste Borókát, a baglyot, aki az éjszaka hangjait ismerte legjobban.
– Boróka, te hallottad, mi történt az erdő zenéjével? – érdeklődött Soma.
– Soma, éjjel egy suttogó szél járt erre, és úgy tűnik, magával vitte a zenét. Talán nem is tudta, hogy milyen csendet hagy maga után – magyarázta Boróka gondterhelten.
Soma elgondolkodott, hogyan hozhatná vissza az erdő zenéjét. Eszébe jutott, hogy talán a Folyó Csobogása tudna segíteni, hiszen annak vize mindig dalolt.
– Folyó Csobogása, kérlek, segíts nekünk! Az erdő elveszítette zenéjét. Tudnál nekünk dalolni, hogy visszahozzuk a többiek énekét? – kérdezte reménykedve Soma.
A Folyó Csobogása boldogan beleegyezett, és elkezdte énekelni a legszebb dalát. A víz csobogása, mint egy varázslatos zene, visszhangzott az erdőben. Szépen lassan, mindenki érezte a változást. Pipacs megtalálta a hangját, és csatlakozott a dalhoz. Egyesével minden állat csatlakozott, míg az erdő ismét tele lett élettel és zenével.
– Köszönjük, Soma! Köszönjük, Folyó! – hálálkodtak az állatok, miközben újra hallgatták az erdő zenéjét.
Soma boldogan figyelte barátait, és örült, hogy ismét segíthetett. Ahogy a nap nyugovóra tért, az erdő dallamai ringatták álomba, és Soma szíve megtelt boldogsággal, tudva, hogy az erdő ismét vidáman énekelt.
Drága gyerekek, ha valaha elveszítenétek a zenéteket, emlékezzetek, hogy mindig van lehetőség visszszerezni a lélek dallamát, csak egy kis segítség kell hozzá. Jó éjt, aludjatok szépen, álmodjatok szép zenéket!
Gabriella
Süni mesék – Soma Süni és az elvarázsolt tavasz