Süni mesék – Soma Süni és az eltűnt holdfény

2.

Süni mesék – Soma Süni és az eltűnt holdfény

Egy másik varázslatos estén, amikor a sötétség korábban borult az erdőre, és a szokásos holdfény valahogy elmaradt, Soma Süni ismét kíváncsivá vált. A kis süni érezte, hogy valami nem stimmel, hiszen az erdő lakói a holdfényt használták éjjeli útjuk megtalálásához.

– Mi történhetett a Holddal? – tűnődött Soma, miközben aggódva nézett az égre, ahol a Hold csak halványan pislákolt, mintha valami árnyék takarná el a fényét.

Elhatározta, hogy utánajár a rejtélynek, és segítséget kér a barátaitól. Először is megkereste Vackor Mókust, aki a fák között ugrándozva gyakran látta a Holdat közelről.

– Szia Vackor! Nem tudod véletlenül, mi történhetett a Holdunkkal? – kérdezte Soma.

– Ó, Soma, én is észrevettem, hogy valami nincs rendben! Úgy hallottam, hogy a Hold megfázott, és most takaró alá bújt, hogy felmelegedjen – válaszolt Vackor komoly arccal.

Soma elmosolyodott Vackor ötletén, és úgy döntött, tovább kérdezősködik. Odasomfordált Hanga Héja fészkéhez, aki a magasból mindig mindent látott.

– Hanga, te láttál valamit érdekeset fentről, ami magyarázhatná a Hold halvány fényét? – kérdezte Soma.

– Soma, a Hold mögött egy nagy felhő bújkál, ami eltakarja a fényét. Úgy tűnik, ez a felhő egy picit elkésett az útján, és most pihen egy kicsit – magyarázta Hanga.

Ez már valószínűbbnek tűnt, és Soma úgy döntött, segít a felhőnek továbbállni. Megkérte a Folyó Csobogását, hogy súgjon valami bátorítót a felhőnek.

– Kedves Folyó, segítenél a felhőnek, hogy el tudjon indulni, és újra láthassuk a Hold fényét? – kérdezte Soma.

– Természetesen, Soma! – csobogta a Folyó, és elkezdte dalolni a legszebb dalát, melyet a szellő is továbbvitt.

A felhő meghallotta a dal szépségét, és lassan tovaszállt, felfedve a Hold ragyogó arcát. Az erdő ismét fényárban úszott, és mindenki hálás volt Soma segítségéért.

– Köszönjük, Soma! Most már tudjuk, hogy ha valami eltakarja a ragyogásunkat, mindig van rá mód, hogy visszaszerezzük – mondta Vackor, miközben együtt csodálták a fényes Holdat.

Soma boldogan bújt vissza az üregébe, tudva, hogy ma este valami nagyon jót tett az erdőért. És amint a Hold fénye bekúszott az odújába, Soma szeme lassan lecsukódott, és édes álmok között újra átélte a nap kalandjait.

Kedves kis barátaim, ha valaha úgy érzitek, hogy eltűnt a fényetek, ne feledjétek, mindig van egy kis süni, aki segíthet visszahozni azt!

Jó éjt, édes álmokat Nektek!

Gabriella

Süni mesék – Soma Süni és az elfeledett zene