9.

Süni mesék – Soma Süni és az elveszett ének

Miközben az erdei zenekar egyre népszerűbbé vált, és az erdő minden zugában hallani lehetett a vidám dallamokat, egy reggel valami furcsa dolog történt. A zenekar tagjai ébredés után arra lettek figyelmesek, hogy nem tudnak énekelni és zenélni úgy, ahogy korábban. Mintha minden hang elcsendesült volna bennük.

Soma, aki mindig is a problémák megoldására törekedett, nagyon elgondolkodott ezen a váratlan fordulaton.

– Mi történhetett, hogy elveszítettük a zenénket? – tűnődött, miközben aggódva nézett körbe barátai között.

Csipke Csóka, aki egyébként mindig csiripelő hangon énekelt, most csupán halkan dúdolgatott.

– Soma, talán túlságosan is belefeledkeztünk a zenélésbe, és elfelejtettünk meghallani az erdő többi hangját – mondta szomorúan.

Soma Süni elhatározta, hogy kideríti az elveszett ének okát, és helyreállítja a harmóniát. Először is felkereste Baglyot, akit az erdő bölcsének tartottak, hátha ő tudna valami megoldást.

– Barátos, tudnál segíteni nekünk? Valahogy elveszítettük a zenénket, és nem tudom, hogyan állíthatnánk helyre – kérdezte Soma aggodalmasan.

– Soma, néha a csend is van olyan fontos, mint a zene. Talán itt az ideje, hogy meghalljátok az erdő más hangjait is. Menjetek és figyeljetek oda a természet dalaira, amelyek nem a tiétek – tanácsolta Bagoly.

Soma és a zenekar tagjai úgy döntöttek, hogy egy napig nem zenélnek, hanem az erdő hangjait hallgatják. Ahogy csendben sétáltak, észrevették, hogyan zsongnak a méhek, susognak a levelek, és csobog a patak – mind olyan hangok, amelyeket eddig elnyomott a zenélésük.

Ez a nyugodt nap lehetőséget adott minden zenekari tagnak, hogy újra felfedezze a saját hangját a természet békéjén keresztül. A következő napon, amikor újra együtt próbáltak zenélni, mindenki friss inspirációt és új ötleteket hozott a zenéjébe.

Az erdei zenekar újra énekelni kezdett, de most már sokkal tudatosabban, úgy, hogy zenéjükben helyet hagytak a természet hangjainak is. A zene így még gazdagabb és mélyebb lett, mint valaha!

– És így, kicsi barátaim, emlékezzünk, hogy néha a csend is elengedhetetlen ahhoz, hogy újra megtaláljuk a saját dalunkat. Ne feledjétek, hogy minden hang fontos, és mindenki hangjának megvan a helye a világ zenéjében – mondta Soma, miközben a nap lement az égről, és az erdő lassan álomba ringatta állatait.

Jó éjt, aludjatok szépen, és álmodjatok a csend és a zene tökéletes harmóniájáról!

Gabriella

Süni mesék – Soma Süni és a holdfény tánca