Süni mesék – Soma Süni és az elveszett napfény

5.

Süni mesék – Soma Süni és az elveszett napfény

Egy nap, amikor Soma Süni vidáman készült a következő nap kalandjaira, észrevette, hogy valami nagyon hiányzik az erdőből. A nap, amely általában arany fényével ébresztette az erdő lakóit, ma sehogy sem akart kibújni a felhők mögül. Az egész erdő szokatlanul sötét és komor volt ezen a reggelen.

– Hová tűnhetett a napfény? – töprengett Soma, miközben aggodalmasan nézegette az égboltot.

Úgy döntött, hogy utánajár ennek a rejtélynek, hiszen a napfény nélkül az erdő sok örömteli pillanatát veszítené el. Első állomása Rozella, a rét rózsaszínű lepkéje volt, aki mindig napfényben fürdőzött.

– Szia Rozella! Láttad ma a napot? – kérdezte Soma.

– Ó, Soma, nagyon hiányzik a napfény! Nem tudom, hol lehet, és nagyon szomorú vagyok nélküle – válaszolta Rozella elkeseredve.

Soma megígérte, hogy megoldja a problémát, és továbbállt. Odament Mókus Mikihez, aki mindig jól informált volt az erdő eseményeit illetően.

– Miki, te tudod, miért rejtőzött el a nap? – kérdezte Soma.

– Hallottam, hogy egy nagyon vastag felhőréteg jött északról, és most azon dolgozik, hogy eltakarja a napot. Talán csak átmenetileg van itt, reméljük hamar továbbáll! – magyarázta Miki.

Soma elhatározta, hogy segít megtisztítani az égboltot a felhőktől, hogy ismét előbukkanhasson a nap. Felkereste a Bölcs Baglyot, aki sokszor segített már hasonló helyzetekben.

– Barátom, tudnál segíteni nekünk? Hogyan távolíthatnánk el ezeket a felhőket? – kérdezte Soma.

– Soma, néha az a legjobb, ha hagyjuk, hogy a természet magától rendezze a dolgokat. De egy kis erőfeszítés mindig segíthet. Próbáljunk meg egy nagy erdei fújást! – javasolta Bagoly.

Az erdő lakói összegyűltek, és mindenki belekapott a levegőbe. A madarak szárnyalva, a rókák és nyulak futva, a fák és bokrok pedig leveleikkel együtt lendítettek egy nagyot, hogy segítsenek eloszlatni a felhőket.

Lassan, ahogy az erdei szél erősödött, a felhők elkezdtek szétszakadni, és a nap ismét kisütött. A meleg napfény újra bevilágította az erdőt, és mindenki nagy örömére.

– Köszönjük, Soma! Ismét megmentetted a napunkat! – kiáltották vidáman az erdő lakói.

Soma boldogan mendegélt haza az üregébe, elégedetten szemlélve, ahogy az erdő ismét élettel telik meg a napsütésben.

– Tehát kedves barátaim, emlékezzetek, hogy bármi is történjen, mindig van remény és megoldás, ha összefogunk – mondta Soma, miközben elaludt az esti napfényben.

Jó éjt, aludjatok szépen, és álmodjatok a fényes, boldog napokról!

Gabriella

Süni mesék – Soma Süni és a titkos kert