5.
Süni mesék – Soma Süni és az elveszett napfény
Egy nap, amikor Soma Süni vidáman készült a következő nap kalandjaira, észrevette, hogy valami nagyon hiányzik az erdőből. A nap, amely általában arany fényével ébresztette az erdő lakóit, ma sehogy sem akart kibújni a felhők mögül. Az egész erdő szokatlanul sötét és komor volt ezen a reggelen.
– Hová tűnhetett a napfény? – töprengett Soma, miközben aggodalmasan nézegette az égboltot.
Úgy döntött, hogy utánajár ennek a rejtélynek, hiszen a napfény nélkül az erdő sok örömteli pillanatát veszítené el. Első állomása Rozella, a rét rózsaszínű lepkéje volt, aki mindig napfényben fürdőzött.
– Szia Rozella! Láttad ma a napot? – kérdezte Soma.
– Ó, Soma, nagyon hiányzik a napfény! Nem tudom, hol lehet, és nagyon szomorú vagyok nélküle – válaszolta Rozella elkeseredve.
Soma megígérte, hogy megoldja a problémát, és továbbállt. Odament Mókus Mikihez, aki mindig jól informált volt az erdő eseményeit illetően.
– Miki, te tudod, miért rejtőzött el a nap? – kérdezte Soma.
– Hallottam, hogy egy nagyon vastag felhőréteg jött északról, és most azon dolgozik, hogy eltakarja a napot. Talán csak átmenetileg van itt, reméljük hamar továbbáll! – magyarázta Miki.
Soma elhatározta, hogy segít megtisztítani az égboltot a felhőktől, hogy ismét előbukkanhasson a nap. Felkereste a Bölcs Baglyot, aki sokszor segített már hasonló helyzetekben.
– Barátom, tudnál segíteni nekünk? Hogyan távolíthatnánk el ezeket a felhőket? – kérdezte Soma.
– Soma, néha az a legjobb, ha hagyjuk, hogy a természet magától rendezze a dolgokat. De egy kis erőfeszítés mindig segíthet. Próbáljunk meg egy nagy erdei fújást! – javasolta Bagoly.
Az erdő lakói összegyűltek, és mindenki belekapott a levegőbe. A madarak szárnyalva, a rókák és nyulak futva, a fák és bokrok pedig leveleikkel együtt lendítettek egy nagyot, hogy segítsenek eloszlatni a felhőket.
Lassan, ahogy az erdei szél erősödött, a felhők elkezdtek szétszakadni, és a nap ismét kisütött. A meleg napfény újra bevilágította az erdőt, és mindenki nagy örömére.
– Köszönjük, Soma! Ismét megmentetted a napunkat! – kiáltották vidáman az erdő lakói.
Soma boldogan mendegélt haza az üregébe, elégedetten szemlélve, ahogy az erdő ismét élettel telik meg a napsütésben.
– Tehát kedves barátaim, emlékezzetek, hogy bármi is történjen, mindig van remény és megoldás, ha összefogunk – mondta Soma, miközben elaludt az esti napfényben.
Jó éjt, aludjatok szépen, és álmodjatok a fényes, boldog napokról!
Gabriella
Süni mesék – Soma Süni és a titkos kert